Árnyékos részre, ahol a gyep nem marad meg, vagy ritkás, esetleg foltos, ültessünk árnyéki gyeppótló cserjéket.
Ilyen a kúszó kecskerágó- Euonymus fortunei, amely Ázsiában őshonos. Talajtakarónak és alacsony sövénynek egyaránt alkalmas. Kezdetben felfelé növekszik, később terülő formát mutat, magassága nem haladja meg az 50-70cm-t. Sűrű lombozata, amely zöld- sárga, illetve fehér szegélyű, télen enyhén rózsaszín árnyalatot kap. Teljes mértékben fagytűrő, igénytelen növény, napos, vagy félárnyékos helyen fejlődik legjobban. Közepes vízigényű, talajban nem válogatós, csak jó legyen annak vízáteresztő képessége. Metszésre nem szorul, de alakítani, formálni lehet, ezt tavasszal tegyük! Mérgező termései miatt gyerekek mellé nem ajánljuk.
A meténg- Vinca minor és Vinca major szintén kiváló talajtakaró növény, alacsonyan szétterülő, kúszó félcserje, mintegy szőnyegként beborítva a talajt. Félörökzöldként télen is díszít, kékeslila 5 szirmú virágai pedig áprilisban nyílnak. Árnyékban és napon egyaránt jól érzi magát, szárai könnyen legyökeresednek, ha nem figyelünk oda, mindent befut és elvadulhat. Metszése márciusban ajánlatos, jól tűri, sőt meghálálja, ezzel kordában is tudjuk tartani.
A tűzeső- Heuchera fajták terjedő tövükkel szintén alkalmas talajtakarók. Változatos színű lombjuk gyönyörű színfolt a kertben, és nyárelőn díszítő virágaik egyszerűen gyönyörűek. Talajjal szemben igénytelenek, szárazabb részeken is jól fejlődnek, akár sziklakertbe is ültethetjük. A színes levelű fajták napos helyen jobban érvényesülnek. Magasságuk 30- 60cm és nagyjából ilyen szélességűre is terjed. Jó vízáteresztő talajt kedvel, kártevőkkel és betegségekkel szemben ellenálló. Szaporítása a nyugalmi időszakban tőosztással történik.
A mirtuszlonc- Lonicera nitida 1,5m magasra megnövő örökzöld, fagytűrő, tavasz végén virágzik. Várostűrő képessége jó, viszont üde, tápdús talajt kedvel. Napos- félárnyékos helyre ültessük, a metszést meghálálja. Főképp leveleivel díszít, virágai és termései nem jelentősek.
A madárbirs- Cotoneaster horizontalis az egyik legismertebb és legelterjedtebb lombhullató, vagy örökzöld talajtakaró cserje. Napos-félárnyékos helyre egyaránt ültethetjük. Szárazságtűrő, de az ültetés évében ajánlatos öntözni. Magassága 60- 90cm, szélessége 150- 240cm is lehet. Fényes levelei napos fekvésben gyakran vörösre színeződnek. Ágai ívesen előrehajlóak, ezért előkerteket, rézsűket is fedhetünk vele. Virágai jelentéktelenek, ám ősszel megjelenő picike, almaszerű termései nagy díszítő értékűek.
A kúszó- terülő tuják között fajtákban leggazdagabb a boróka-Juniperus család. Örökzöld, teljesen télálló, jól bírja a szélsőséges viszonyokat. A szárazságot is tolerálja, de az ültetés évében mindenképp öntözni kell, főképp száraz időszakban. Alkalmasak rézsűk megfogására is, de simán talajtakarásra is jó. Amennyiben ősszel telepítjük, tövét fedjük mulccsal, falombbal vagy szalmával, így nem fagy ki és kevésbé fog száradni is. Az örökzöldek tápanyag igényesek, ezért figyeljünk az utánpótlásra műtrágyával vagy tápoldattal. Metszést, visszavágást jól tűri.
Igen népszerűek és nagyon elterjedtek a borostyán- Hedera fajták is. Félárnyékos- árnyékos helyen feljődik legjobban, léggyökereivel gyakorlatilag bárhol megkapaszkodik. Annyira igénytelen a környezeti tényezőkkel szemben, hogy bárhol megtaláljuk, legyen az napos, árnyékos, száraz vagy épp nedves közeg. Szaporítása egyszerűen, dugványozással történik. Újabban borostyánkerítést létesítenek belőle, amelynek lényege, hogy 5-25cm- enként ültetve felfuttatják egy hegesztett rácsra, így élő kerítést alkot.
Színes leveleivel igen impozáns látvány a kertben a japán babérsom- Aucuba japonica. Lassan növő, kerekded formájú örökzöld, mely kifejlett 2- 3m- es magassága eléréséhez jó pár év szükséges. Magasabb fák alatt is megél, a nőivarú egyedek pedig tél elejére piros terméseikkel tovább színesítik kertünket. Ahhoz, hogy teremjen, egy hímivarú egyednek is kell lennie a közelben. Fontos tudni, hogy minden része mérgező, ezért kisgyermekektől tartsuk távol!
A gólyaorr- Geranium nemzetség tagjai nevüket gólyacsőrhöz hasonló termésükről kapták. A sok fajtából találunk minden helyre valót. Vannak napos helyet, félárnyékot kedvelők, de kifejezetten árnyékos helyre ültethetők is. Sziklakertbe is tehetjük, mert kevés gondozást igényelnek, de természetesen megháláják a tápoldatozást és a bőséges öntözést.
