Futó-, és kúszó, zöld növényekkel az első részben már foglalkoztunk; most kicsit nézzük meg a szépen virágzó futókat. Kertünk színfoltjai lehetnek, ahogyan omlanak le a virágok egy – egy falról, melyet befuttatunk ezekkel.
Clematis – Iszalag
Rengeteg színben kapható: a rózsaszín, a lila, a bordó sokféle árnyalatát nemesítették, és a telt virágú fajták is megjelentek a piacon már. Virágai akár 12 cm átmérőjűek is lehetnek, ha jól érzi magát egy tövön több száz virágot is hozhat
Felettébb alkalmas kopott falak eltakarására ez a lombhullató cserje. Fás szára, jellemzően csavarodott habitusú. Tapadókorongokkal nem rendelkezik, ezért támasztékot igényel. Alkalmasak lehetnek a különböző karók, illetve apácarácsok.
Fény-, és tápanyagigényes növények, csak gazdag talajokon fejlődnek megfelelően. Ültetés előtt szarvasmarhatrágya alkalmazásával, illetve, ültetés után tápoldatozással, műtrágyázással gondoskodhatunk erről. Bár szereti a fényt, de félárnyékos helyre ültessük inkább, mert a talaj felforrósodását nehezen viseli. Legjobb, ha a töve teljesen árnyékba kerül. Vízigénye közepes.
Metszését kora tavasszal végezzük el. Hajtásai nem túl erősek, könnyen eltávolíthatjuk azokról a felületekről, ahol nem akarjuk futtatni.
Campsis radicans – Trombitafolyandár
Lombhullató, fás, csavarodó szárú kúszó cserje. Eleinte lassan kezd növekedni, később begyorsul, akár a 10m – t is elérheti.
Figyeljünk oda, hova ültetjük, mert agresszív, és folyamatos metszéssel lehet csak kordában tartani. A későtavasszal metszett vagy árnyékba ültetett trombitafolyondár nem vagy csak kevéssé fog virágozni nyáron, csak zöld hajtásokat fog hozni. Szárazságtűrő, tápanyagban gazdag talajt, napos fekvést kedvel.
Betegségekkel szemben ellenálló, kártevők közül a levéltetű néha megtámadja.
Gyökérsarjakat fejleszt idősebb korában, ezekkel szaporítható; a magvetés is eredményes lehet.
Virágai tölcsér alakúak, általában narancssárga, vagy piros színűek.
Wisteria sinensis – Lilaakác
A lilaakác az egyik legromantikusabb kinézetű, legelterjedtebb kúszó, lombhullató cserje. Tápanyagdús, nem túl meszes talajt kedvel, fénykedvelő, és közepesen vízigényes.
Csüngő, pillangós virágokból álló virág fürtjei májusban díszítenek. Sötét lila, kék, rózsaszín és fehér virágúakat is találhatunk fajtái között, akár 40-50 cm hosszú fürtökön. Eleinte lassan növekszik, később, hasonlóan a trombitafolyandárhoz, erőteljes, agresszív növekedésbe kezd. Stabil, erős támasztékra van szüksége, és folyamatos metszéssel kordában kell tartani.
A dús virágzás érdekében pedig nyár végén, és tél végén érdemes megmetszeni.
Az első évben mindenképp takarjuk télire, mert fiatalon fagyérzékenyek.
Tavasszal, nyáron bujtással szaporítható. Ezt úgy visszük véghez, hogy az egyik vesszőjét levezetjük a talaj szintjére, és beássuk kb.5-10cm mélyre. Itt meggyökeresedik, az alvó rügyek kihajtanak, és újabb hajtást fog a felszínre hozni. Próbálkozhatunk dugványozással is.
Lonicera halliana – Örökzöld japán futólonc
Levelei csak a nagyon hideg teleken hullanak le, egyébként egész télen díszítenek, télizöldek.
Félárnyékot kedvelő, kúszó cserje, amelyet „május királynőjének” is szoktak nevezni. Vízigénye közepes, de az idősebb példányok tolerálják a hosszabb szárazságot is. Termése fekete bogyó, amely erősen mérgező!
Mivel tapadókorongokkal nem rendelkezik, támasztékot igényel. Kiválóan alkalmas kerítések, pergolák befuttatásához.
Illatos, sárga – fehér virágai májusban nyílnak, és sokáig illatoznak kertünkben. Metszését kora tavaszra időzítsük.
A tetvek és a lisztharmat időnként megtámadhatja.
Budaörs
2020 február 03.
Másolás a szerző engedélye nélkül tilos!
Közreműködött:
Deák Gabriella
kertészmérnök
