A madarak igen hasznosak a kertünkben. Nyáron a növényvédelem legfontosabb szereplői. A fákat, leveleket, virágokat, és a termést károsító rovarok kíméletlen pusztítói, ezáltal a kertész számára a legnagyobb segítség.
Hazánkban sok faj telel, olyanok is, amelyek északibb tájak, zord tele elől jön ide. Persze ezek nem maradnak nálunk nyárra, de természetesen nekik is jut a kihelyezett eledelből.
Régebbi cikkünkben már írtunk a madáretetésről, most kissé kiegészítjük azt.
Széncinege
Az egyik leggyakoribb madárfajunk. 2011 – ben az év madara volt hazánkban.
Teste 14cm hosszú, és általában 15 – 20 gramm a tömege.
Szinte bármilyen helyen megtelepszik, általában faodúkban.
Fiókáit férgekkel, hernyókkal, kukacokkal, pókokkal eteti, amely menüt, kalcium forrás gyanánt, csigahéjjal egészít ki. Fontos jellemzője, hogy az utóbbi időben igen elterjedt poloskát is megeszi. E mellett még, elhullott állatok maradványait sem veti meg.
Városokban, parkokban, kertekben, erdőkben egyaránt találkozhatunk vele. Területét azonban, még a rokon fajtól, a kék cinegétől is védi. A fészket a tojó építi, száraz ágakból, mohából, vékony gyökerekből. Tavasszal, szűk faodúba fészkelve, 8 – 14 tojást rak.
Nagyon fontos kártevő pusztító madarunk, ezért télen etessük. Legmegfelelőbb a napraforgómag, de alma, esetleg szalonna kihelyezésével is segíthetjük őket a hidegben.
Vörösbegy
Hazánkban, az erdős, bokros területeken gyakori, jellegzetesen vöröses színű begyű énekesmadár.
Hasznos segítség a kártevők távoltartásában, ezért télen, őt is etessük!
Évente kétszer, április – májusban, és június – júliusban költ, leginkább patakok mellett, illetve bármilyen árterületen. A hímek előbb érkeznek a költőhelyre, a fészket viszont a nőstény választja ki. A hímek, intenzíven énekelnek, ám a nőstényekkel szemben többségben vannak, és sokuk pár nélkül is marad.
Talajon, vagy annak közelében fészkel, különböző üregekben, gyökerek között, farakások között, vagy elhagyott harkály odukban. Érdekesség, hogy hazánkban a vörösbegy a leggyakoribb kakukkgazda.
Feketerigó
Őshonos madarunk szép dalával, fekete, fényes tollával, és narancssárga csőrével az egyik legkedvesebb énekesmadarunk.
A hím rigó egész teste fekete, csőre, és a szemgolyó körüli rész narancssárga. A nőstények sötétbarnák.
A párok egész évben a területükön maradnak ott, ahol az éghajlat kedvező. Territóriumát, agresszíven őrzi.
Testének hossza 24 – 29cm, súlya, 80 – 125g. Szárnyának fesztávolsága 34 – 38cm.
Rovarokat, kukacokat, férgeket, gilisztákat, gyümölcsöket egyaránt fogyaszt. Kertekben, és erdős részeken, saját maga által, sárból, és növényi részekből készített csésze alakú fészekben él, amelyet a nőstény egyedül épít. Egy évben kétszer, háromszor is költ.
A hím rigó, jó idő esetén, már január végén elkezd énekelni, de főként márciustól, júniusig dalol.
Magyarországon védett madárfaj.
Szajkó
A szajkó, más néven mátyásmadár, vagy mátyásszajkó, hazánkban igen elterjedt.
Szinte mindent megeszik. Nyáron, főleg rovarokkal, férgekkel táplálkozik, de ha úgy adódik, megeszi a békét, gyíkot is, vagy épp a fészekrablástól sem riad vissza. Nem szabad azonban elítélni, mert komoly haszna is van.
Kimondottan erdei madár, de erdők közelében lévő kertekben is gyakori vendég főként a téli időszakban.
Fontos szerepe van az erdőgazdálkodásban, hiszen az ősszel eldugdosott magjait nem mindig találja meg, így azok kihajtanak ott, ahol épp vannak (fatuskók, avar).
Testének hossza 34 – 36cm, tömege 140 – 180g. Májusban költ, fészkét gallyakból, és növényi részekből rakja.
Óvatos, gyors, és hangos madár.
Barátposzáta
Leggyakoribb poszátafajunk. Jól alkalmazkodik az ember közelségéhez, és a zord körülményekhez egyaránt.
Rovarokkal, pókokkal, kukacokkal táplálkozik, amikor pedig beáll a hideg idő, áttér a gyümölcsökre, magvakra. Sűrű aljnövényzetű, bokros – fás helyeket kedvel.
A hím több fészket készít, amelyből később, a nősténnyel együtt választják ki, hogy melyik legyen a tojó hely. 3 – 7 db tojást tojik, amin a szülők felváltva kotlanak.
Amennyiben elegendő táplálék áll rendelkezésére, úgy áttelel Magyarországon.
Kis mérete miatt folyamatos etetést kíván a hidegben.
Fontos, hogy, ha elkezdjük etetni a kismadarakat, akkor ne hagyjuk abba, főleg ne a leghidegebb időszakban. A madarak hamar megszokják az etető helyeket, és visszajárnak. A madarak ebben a hidegben sokszor csak annyit tudnak enni, ami épp elég egy éjszakára, és másnap már újra ennie kell, hogy át tudj vészelni a fagyokat.
Budaörs
2019. január 28.
Másolás a szerző engedélye nélkül tilos!
