Az uborka a tökvirágúak rendjébe, a tökfélék családjába tartozik, modern genetikai vizsgálatok szerint pedig Dél-Ázsiából, a Himalája lejtőíről származik. Az uborkát már nagyon régen, i.e. 10. évezredben is termesztették. Európában hivatalosan a 9. században volt előszőr említés az uborkárol, amikor Nagy Károly termesztette birtokain. Magyarországon a 13. században jelent meg, főúri és kolostorkertekből került a paraszti termesztésbe.
Uborka nevelése konténerben
Városi kertekbe, kiskertbe, sőt balkonra is kifejezett ajánlott a konténeres, támrendszeres uborkanevelés, legalább két tő erejéig. Az uborka neveléséhez használjunk 13-15 literes vödröt, tegyül a földre, az edény alá pedig terítsünk fóliát, amely véd a talajlakó férgektől, kártevők bekerülésétől. Erre szórjuk kavicsréteget, így helyezzük rá az edényt, de két téglára is állíthatjuk, hogy a fölösleges víz könnyek eltávozhasson az edényből. Közegnek jó minőségű, semleges kémhatású földkeveréket használjuk.
Házikertben, szabadföldre legkorábban április 20. körül vessük a saláta- és konzervuborka fajtákat. De ajánlott itt is megvárni a fagyosszentek elmúltát. A téli eltevésre szánt csemegeuborka termesztésénél nem szempont a koraiság, nem szükséges a korai vetéssel járó időjárási kockázat vállalása, ezért a csemegeuborkát (konzervuborkát) inkább május 10-20. között vessük. Ettől az időtől folyamatosan vethető az uborka legkésőbb július közepéig.
Az uborka számára válasszunk napos, szélvédett helyet. Melegigényes növény, 12-13 fok alatti éjszakai talajhőmérséklet már gyökérkárosodáshoz vezethet.
Meghálálja, ha talaja mulcsozva van, hiszen ezzel gátat szabunk a betegségek terjedésének, amelyek kórokozói a csupasz talajjal érintkező leveleken keresztül fertőznek, valamint csökkentjük a gyomosodás veszélyét. A kapálás egyébként is óvatosságot igényel, mert az uborka sekélyen gyökerezik.
Az uborka víz és páraigényes. Termésérése folyamán sok vízre van szüksége. Öntözését kis vízadagokban többször végezzük, vagy alkalmazzunk csepegtető öntözést. Egyébként a talaj tömörödik, amit az uborka rosszul visel, és védtelenné válik a kórokozókkal szemben.
A támrendszer előnyei
Támasztékon nevelve a növény több fényt kap, jobban járja a levegő, ezáltal csökkenteni tudjuk a kórokozók támadását.
Ha nem használunk mulcsot, könnyebb a gyomlálás is, mert a talajhoz jobban hozzáférünk.
A támrendszer megkönnyíti a szedést.
Utoljára, de nem utolsósorban említett előnye a támrendszeres uborkatermesztésnek a helykihasználás. Hiszen vertikálisan termesztünk. Így lehetséges egész növényfüggönyt nevelni néhány tő konténerben nevelt uborkából is.
Hogyan tartsuk kordában a támrendszeren nevelt uborkát?
Támrendszer alkalmazása esetén a növényápolás munkaigényesebb, mivel ki kell alakítani a megfelelő növényfalat. A növényeket metszeni kell: a földtől számított 40 cm-ig a hónaljhajtások tőből távolítsuk el, majd e fölött a hajtást 1-2, később 3-4 levélig vissza kell törni. Így megakadályozzuk az uborka elburjánzását.
Végül, de nem utolsó sorban az uborka fajtái, csoportokba szedve
Az uborkák fajtája leginkább a hosszúságuk alapján különböztethető meg, választhatunk fürtös uborkát, amelyet berakó, vagy konzerv uborkának is neveznek, a háztartásokban tartósításuk szempontjából ez a leginkább kedvelt, valamint létezik úgynevezett saláta uborka is, amely kb. 14-16 cm hosszú. Az uborkák másik közkedvelt fajtája a kígyóuborka, amely szendvicsek, saláták ínycsiklandozó zöldsége.
