A kaktuszféléket pozsgásoknak, és szukkulenseknek is szoktuk nevezni. Ide tartozik a sziklakerti növények nagy része, de számos különböző, kinti, és benti kaktusz fajta is ide sorolható.
Kaktuszt nevelni egy nagyon kifizetődő időtöltés. Annak ellenére, hogy szúrósságuk miatt macerásnak tűnhet tartásuk, tévedünk. Gondozásuk egyszerű, ha megfelelő helyre tesszük őket és nem túl nagy vízigényüknek eleget teszünk, akkor a gondoskodást nagyon szép virágokkal hálálják meg.
Azokat a növényeket melyek megvastagodott szárral rendelkeznek nevezzük kaktuszoknak, míg a húsos, megvastagodott levelűeket levélpozsgásoknak hívjuk. A természet átalakította ezeket a növényeket úgy, hogy szöveteik képesek legyenek a víz tárolására, felületüket borító viaszréteg, tövis és szőrzet pedig a fénytől és a párolgástól védi őket.
Környezeti igények
Legfontosabb szükségletük a napfény, ezért érdemes a lakásunk legvilágosabb részén tartani őket. Vannak fajok, amik a tűző napfényt is bírják, de nézzünk utána a konkrét növény szükségletének. Két fontos életszakaszuk van, a növekedési szakasz mely márciustól szeptemberig tart, és egy nyugalmi szakasz ami októbertől februárig. A növekedési szakaszban több öntözésre, tápoldatozásra és 20-25 °C közötti hőmérsékletre van szükség. Nyugalmi időszakban másnéven teleltetéskor vagy minimálisra csökken vízigényük vagy nem is igényelnek vizet, hőmérsékleti igényük is alacsonyabb 5-10 °C.
Bármelyik szakaszban van a növényünk, öntözését mindig langyos vízzel végezzük, lehetőleg naposabb időben és csak a talajra kerüljön víz. A helyes öntözés nagyon fontos ezeknél a növényeknél. Talajigényüket tekintve a kavicsos, agyagos, homokos talajt kedvelik. A kertészeti árudák külön kaktuszföldet is árulnak, így egyszerűen beszerezhetjük a megfelelőt. Ha magunk szeretnénk elkészíteni a megfelelő keveréket tartsuk szem előtt, hogy jó vízáteresztő képességgel rendelkezzen, gyorsan száradó, szellős talaj legyen. Általános virágföld, kavicsos homok és egy kis agyag keveréke tökéletes lehet.
Gondozásuk
Növényeink átültetése nem minden évben szükséges. Az idősebb példányokat 3-5 évente érdemes átültetni, a fiatal növényeket esetleg évente de inkább 2 évente érdemes. Általában a nyugalmi időszak végén érdemes neki látnunk a feladatnak, de vannak olyan növények, amik lerúghatják bimbóikat, emiatt csak virágzásuk után érdemes átültetni őket. Maga az átültetés menete azonos, mint minden más növénynél, ám előkészületeket igényel. Nagyon ajánlott kesztyűt húzni vagy több rétegű papírral megfogni a növényt. Cserepünk aljára érdemes aprószemű kavicsot tenni, ami elvezeti a felesleges vizet, majd ennek tetejére mehet a kaktuszföld. Az átültetni kívánt kaktusz gyökeréről a földet ne szedjük le, mert nagyon érzékenyek, de ujjainkkal lazítsuk meg a talajt. Ezután ne túl mélyre helyezzük a cserépbe a növényt. Végezetül a föld tetejére is helyezzünk kavicsot vagy agyaggolyót. Átültetett növényünk 2-3 napig nem igényel öntözést.
Szaporításuk
Növényeink szaporítására ivaros és ivartalan mód is van. Magról vetni őket elég körülményes, de ha sikerül jó minőségű magot beszereznünk érdemes belevágni. Szükségünk lesz egy cserépre, kaktuszföldre, üveglapra és egy darab papírra az árnyékoláshoz. A cserépbe tegyük a földet és a tetejére egyenletesen szórjuk rá a magokat. Vékony földréteggel takarjuk be, majd vízzel permetezzük meg. Ezután tegyük egy napos helyre, és helyezzük a cserép tetejére az üveglapot. Ügyeljünk, hogy a föld mindig nyirkos legyen. Tűző nap esetén használjuk a papírt, hogy szórt fényt biztosítson csírázó magvainknak. Általában 3-4 hét múlva apró növények bújnak elő, de csírázási idejük változó emiatt több időt is igénybe vehet, mire megláthatjuk munkánk eredményét.
Ivartalan szaporításnál, valamelyik növényi részt használjuk fel. Ezek egyike a tőosztás. Ilyenkor a növényt kivesszük a földjéből és szétszedjük erős gyökérzettel és jól fejlett föld feletti résszel rendelkező egyedekre. Aránylag gyors és eredményes eljárás még a dugványozás is. Az anyanövényről levágjuk a hajtás felső részét melyet egy napig szikkasztunk, hogy a vágás beszáradjon majd egy megfelelő cserépbe, kb 2 cm mélyen elültetjük. Hajtásdugványok mellett ugyanilyen módon levéldugványt is készíthetünk, ebben az esetben egy kifejlett levelet használunk szaporítóanyagként. Vannak úgynevezett „elevenszülő” növények, melyek levelei szélén kis gyökeres sarjnövények fejlődnek. Ezek a növények a talajra hullva máris életképesek.
Különleges szaporítási eljárás az oltás. Ilyen esetben van egy alany növény és egy nemes. Vannak kaktuszfélék amik nagyon gyenge gyökérzettel rendelkeznek, így egy erősebb gyökérzetű alanyra oltva sokkal életképesebb növényt kapunk.
Növényvédelmi szempontból igen kedvező növények. Ritkán károsítják őket kártevők, de előfordulhat tetű, tripsz vagy takácsatka kártétele. Ilyen esetekben próbáljuk meg csipesszel leszedni a károsítót vagy alkohol vattával letörölni a károsított részeket. Szépségüket akkor mutatják meg nekünk ezek a növények, amikor megkapják a kellő szeretetet és gondoskodást. Ne tévesszenek meg minket a szerény igényeik, amennyire igénytelenek, olyan gyönyörűvé is tehetik a környezetünket. :)
Budaörs
2018 február 15
Közreműködött: Lázár Gréta kertészmérnök
Másolás a szerző engedélye nélkül tilos!
