Az öntözőrendszer fajtái (manuális, hibrid, automata)

A manuális vagy más néven kézi irányítású öntözőrendszer, nem automata. Itt a mechanikai irányítást végző elektromos szelepek helyén csapok vannak elhelyezve, melyek megnyitásával lehet elindítani az adott öntöző zónán az öntözést. A rendszer előnye az egyenletes vízkijuttatás (a szórófejek optimális kiosztása esetén), hátránya azt öntözés időtartamát meghatározó, oly könnyen elvonható emberi figyelem tényező, mely valljuk be őszintén az optimális tartamú öntözésre igencsak hatással lehet. Ezt a rendszert jelentős anyagi befektetéssel és nagy átalakítások árán automatává lehet alakítani, ami a tapasztalatok szerint előbb-utóbb be is következik. Sajnos a rááldozott pénz és a hasztalanná váló drága alkatrészek (csapok) nem teszik ezt a megoldást túl gazdaságossá.

A hibrid öntözőrendszer esetében a hálózat, több öntöző alkatrészeket gyártó cég termékeinek egyidejű felhasználásával készül el. 

Az automata öntözőrendszer a ma ismert leghatékonyabb öntözési megoldás. A kertet folyamatosan karbantartó tulajdonos jól tudja, hogy a mai vízdíjak mellett mennyire nagy hangsúly kerül a megtakarításra, a kényelemről és az időnk megtakarításáról már nem is beszélve.
Minden automata öntözőrendszernek van vezérlő automatikája, elektromos szelepei, vízkibocsátó elemei (szórófej, mikroszóró, csepegtetőcső) és csővezeték. Ha esőérzékelővel is felszereljük rendszerünket, az tovább fokozza az öntözés hatékonyságát.

Az automata öntözőrendszer kiépítésének lépései

Az automata öntözőhálózatok telepítésének a menete a szerelvények felépítéséből kifolyólag nagyjából minden rendszernél és szerelési ’stílusnál’ megegyező lesz. A munkamenetet a kert adottságai határozzák meg, cél a jól és gazdaságosan működő rendszer oly módon történő megépítése, hogy az a kertben a legkisebb kártételt okozza.
 
Egy tipikus automata öntözőrendszer szerelésének a menete, az egyes munkafázisok egymással párhuzamosan is végezhetőek, amennyiben több ember végzi a munkát:

1, a telepítéshez szükséges eszközök és az öntözőrendszer alkatrészeinek helyszínre szállítása 2, a munkafázisok meghatározása és kiosztása 3, a csővezeték helyének árkolása, vagy gyeptéglázása 4, csővezeték méretre szabása, fektetése 5, szórófejek kiosztása, felszerelése 6, a szelepakna/szelepaknák kiásása, illetve a vízakna létesítése 7, szeleposztó és a szelepek összeszerelése 8, zónák csővezetékeinek bekötése a szelepekbe 9, kábelek behúzása, automatika felszerelése, esőérzékelő bekötése 10, csatlakoztatás a vízforrásra 11, nyomáspróba a végleges letemetés előtt 12, árkok letemetése 13, szórófejek finombeállítás 14, vezérlő automatika pontos beprogramozása 15, takarítás és levonulás 16,  rendszer működésének bemutatása betanítással, átadás

 A rendszer telepítése meglévő kert esetén

Kész kertben a legfontosabb, hogy a kert eredeti állapotát megóvjuk amennyire csak lehetséges. Ilyenkor az öntöző zónák nyomvonalairól a gyepet fel kell törni (gyeptégla formában), a szelepek helyétől (egyesével) be kell húzni a csöveket, majd felszerelni a szórófejeket. A munka végeztével a gyeptéglákat vissza kell helyezni és alaposan beöntözni, mert a kiemelés hatására a gyeptégla kiszárad, és veszíthet méretéből, állapota minőségéből. 

A rendszer telepítése épülő kert esetén

A termőföld szétterítése után itt az ideje az öntözőrendszer-árkok kiemelésének, érdemes egyszerre elvégezni az árokásást. Ez a folyamat időben valószínű egybeesik a kertépítők, burkolók munkáinak fázisaival, az idő-tényező számításánál ezt is figyelembe kell venni. A rendszer telepítése után betemetésre kerül, majd a beállítás következik.
Abban az esetben, ha a termőföld még nincs szétterítve a kertben, akkor  a szórófejeket, a végleges szintet előre meghatározó kis földkupacok segítségével kell beállítani. A kert végleges elkészültével szinte elkerülhetetlen, hogy pontosítsunk a beállításokon.